Hideg rekordok dőlnek napról napra. Az ember darabokra fagy odakinn. Igazából szerintem már nincs aki marasztalná a telet.
Nyilvános levél a Télhez:
Kedves Tél!
HÚZZ EL!
Köszönettel: a világ
Felkelni hajnalban, és tudni, hogy egyrészt megint munkába kell menni, másrészt már megint dög fáradtan fogunk hazaesni, s erre még rájön az a tény is, hogy farkasordító hideg van. Sőt. Ez már nem is farkasordító. A farkasok is vacognának itt.
Bár mondjuk nem tudom, hogy csak a mi nemzedékünk kényes e ennyire. Elvégre az ilyen hideg alap dolog volt úgy 30 évvel ezelőtt, s akkor még a házakat se tudták fűteni annyira, mint manapság. Talán az is a probléma, hogy míg ilyen hidegben az emberek anno felvették a bundát, a hatalmas nagy kucsmákat, addig manapság a "divatilag felvilágosult" ember azt mondja, hogy "Hülye vagy? Fel nem veszem... Hát hogy néz ki az rajtam?" És inkább megfagy, inkább fázik fel, s panaszkodik arról, hogy milyen szemét ez a tél. Őszintén szólva kit érdekel, hogyha hülyén néz ki rajtam valami, ha tudom, hogy NEM. FOGOK. FÁZNI.!
Én tényleg felvenném, ha lenne... De nincs. Ezért hát be kell érnem egy vékonyabb kabáttal, amiben szinte futok a vonathoz, hogy már minél előbb fenn legyek. Vicces.
Az emberiség ostoba módon tudja kiírtani a hagyományait, de ez igaz - vegyük egy kicsit szűkebbre a lencsét - a magyarságra is. Sok mindent majmolunk, amit a hőn imádott, és irigyelt Nyugat csinál. Függetlenül attól, hogy ez jó e, avagy rossz.
Retro feeling. Bezony. Ez kellene most. De ehelyett csak hideg van, és mindenki unott fejjel megy munkába. Nézem az arcokat a buszon, vonaton. Az emberek elfelejtettek mosolyogni. Vagy csak a mosoly szégyelli már, hogy az arcunkra üljön, elvégre nincs manapság nagyon sok mindenen mosolyogni...
Pedig.
A mosoly a gyógyít. Még a hideget is elviselhetőbbé teszi... És konkrétan az egész Életet!
